Mese és vallomás

Közzétéve: 2018. december 01. 12:00


improvizáció a gyereknevelésben is

Vargyas-Tóth Juliska a decemberi bajnoka: csapatával, Palkovits Nórával, Boncsér Sárival és Gigivel elhozták a Cage Match-övet, és a novemberi Maestro is ő lett.

 

Hogyan érezted magad a két előadáson?

 

- Szuperül! De persze mindkettőnél izgultam… A Cage Matchen Nórával, Sárival és Gigivel úgy döntöttünk, hogy hozunk majd egy-két állati (vagyis állatok ihlette) karaktert, és ez nagyon erős figurákat adott a színpadon. Mivel ez hosszúformátumú előadás, nem csak a partnerre, az adott jelenetre és karakterekre kell figyelni, hanem arra is, hogy a jelenetek össze tudjanak kapcsolódni, kikerekedjen a történet. Ebben nagyon lehet számítani a lányokra!

 

És a Maestronál?

 

- A Maestroban ugyan csak egy-egy különálló jelentben szerepel az ember, de a színpad szélén is nagyon fókuszált figyelmmel kell jelen lenni, hogy az ember azonnal tudjon ugrani, ha a kollegáknak szüksége van valamire; egy szereplőre, egy tárgyra, egy hangra, stb. Már az előadás előtt nagyon pörögtem, fel voltam dobva, olyan “pezsgős” hangulatban voltam, ezért ez a fajta figyelem és ugrásrakész állapot nagyon bennem volt. Végig aktívan, “jelenlétben” tartott, és azt hiszem, ez többek között az egyik oka a győzelemnek is.

 

Mi a másik vagy többi?

 

- A kollégáim. Hogy megfestik a karakteremet és hogy figylenek rám és a jelentre, a közös jelenetünk igazságára is. Hogy ki lesz a Maestro, nem az adott emberen, hanem leginkább a partnerein múlik. Azt, hogy a döntőbe kerültem, a kollégáimnak köszönhetem!

 

De a döntőben már egyszemélyes jeleneted volt…

 

- Igen, ott meg a kisfiamnak köszönhetem! :)

Az utolsó jelentet, ami a MOST, azaz “mese és vallomás” játék volt, még sosem játszottam, de nagyon érdekelt, hogy milyen. Hát, durva! Tényleg kijön, ami az emberben épp benne van, és ettől nagyon személyes és nagyon őszinte. Azzal együtt (vagy éppen azért?), hogy a nem tökéletes anyaságomról szólt, megrázó és felemelő is volt egyszerre. Valahogy az elmúlt pár évem kicsúcsosodott benne. Hogy mi, és mennyire fontos számomra az impró, hogy milyen jó, amikor lubickolni tudok benne; és hogy közben anya is vagyok, aki hibázik, de mégis imádja az anyaságot. És hogy a két dolog (a család és a magánélet) néha összefeszül, de képtelen vagyok lemondani bármelyikről is.

Szóval a Maestroban úgy éreztem magam, mint egy újra szárnyra kapó főnix! Mennyei volt.

 

A gyereknevelésben is használod az imprót?

 

- Persze, muszáj! :) Az a jó, amikor használom, mert akkor nem vagyok türelmetlen és ideges.

 

És másban?

 

- Szerintem, aki imprózik, legyen bármilyen szinten is, az nem tudja kikerülni, hogy az életére hasson ez a technika, ez a fajta figyelem a másikra.

 

Akkor a kisorsolt néző, Karácsony Béla Szilveszter is nyerhetett volna?

 

- Naná! Nagyon tetszett Béla jelenléte a színpadon. Hogy bátran maradt a karakterével, hogy élt a tekintete, hogy jó ösztönnel pozitív irányba változott.

 

És hogyan készülsz a címvédésekre?

 

- Gyúrok! :)


Következő előadásink



Vissza a teljes listához